Első felvonás, ende!

Jó ideje nem volt időm vagy inkább csak túl fáradt voltam az íráshoz. Most itt vagyok éjjeli fél kettőkor és nem jön álom a szememre, így pótolom az adósságomat. Igazából már csak arra tudok gondolni, hogy kettőt kell aludni, - persze a main kívül, ami lehet elmarad - és újra otthon vagyok. Annak ellenére, hogy már több, mint egy hónapja jelentkeztem itt, hosszú beszámolót nem ígérhetek. Az eltelt időszak nem szólt másról csak a tanulásról, kimerítő élményvolt több értelemben is mondhatom.
Csapatban kellett dolgoznunk; egy esettanulmányt kellett megoldani különböző elméleteket felhasználva. A részletekbe inkább nem mélyedek el, még ki kell hevernem ezt a sokkot, ami ért. Csapatban dolgozni alapjában véve kifejezetten jó tud lenni, HA megfelelő a csapat. Szerencsétlenségemre, nekem most pont nem ilyen jutott. Elméletileg hatan, gyakorlatilag nagyjából ketten dolgoztunk. Ez okozott pár álmatlan éjszakát. Konklúzió, ezentúl messze elkerülöm azokat a csoportokat, ahol görögök vannak. Értem már, hogy miért nem dübörög náluk mostanában a gazdaság, ilyen mentalitással...Az első prezentációnkat az előadás előtt nagyjából 20 perccel fejeztük be, kész agyrém volt. Azt hiszem ők pont annyira nem szerettek velem dolgozni, mint én velük, mivel kis idő elteltével egy diktátorhoz hasonlíthattam :D Legalább megtapasztaltam, hogy milyen mikor én irányítok másokat...nem egyszerű^^ Azt hiszem erre a témára több karaktert nem is éri meg áldozni, ötül, hogy végre elfelejthetem, és egy vizsgával kevesebb van.
Munka fronton a helyzet majdhogynem változatlan. Kicsit olyan, mint a vittem is ajándékot meg nem is történet. Tehát van is, meg nincs is. Eddig egyszer voltam szórólapozni, élmény volt! Kaptam egy egyhónapos próbaszerződést, ami megjegyzem akkor fog lejárni, amikor már rég otthon vagyok. Azonban, ha jól megy, akkor meghosszabbítják és talán januártól egyszerűbb lesz az élet...
A nappalok iszonyúan rövidek. A nap reggel nyolckor (!) kel fel és délután négy körül már ismét sötét van. Viszont a nyár mókás lesz, mert akkor meg szinte mindig fent van a nap, még este tíz (!) órakor teljesen világos van, már annyira várom, hogy ott tartsunk :D A tél egyébként itt még mindig várat magára, de azt hiszem januárban és februárban meglesz még ennek a böjtje, brrrrr.
Szerencsére kaptunk a legutóbbi hurrikánból ismét, két napon keresztül csak úgy süvített a szél. Megkaptam hozzá a szokásos fejfájásomat is, így két napon keresztül mozdulatlanul nyomtam az ágyat. Ha valaki ismeri az érzést, hogy milyen frontérzékenynek lenni, nem kell bemutatni. Aki meg nem, az úgysem tudja átérezni :D
A kérdést már sokszor megkaptam, és azt hiszem meg is fogom még, hogy el tudom-e képzelni itt az életem hosszabb távon. Nálam már a két év, amit itt töltök hosszútávnak számít, utána majd kiderül. Amíg nem fejezem be az egyetemet, attól tovább tervezni nem éri meg.
Hogy megbántam-e, hogy belevágtam? Nem.
Egyszerű-e itt élni? Nem mindig.
Hazaköltöznék-e? Aki egyszer elkezdi felfedezni a világot, nem tud könnyen leállni vele szerintem, és mások szerint sem. A világ meg, ugye elég nagy... :)
A megérzéseim azt súgják, hogy jól fog alakulni a jövő. Eddig működött többnyire az intuícióm, remélem ezután sem hagy cserben :)

Karácsonyi sör

Különleges élménnyel indult a hét. Hozzánk is jutott az Észak-Európán végigsöprő viharból, így azon szerencsés emberek közt vagyok, akik megélhették az évtized legnagyobb viharát Dániában. A fejem, ahogy ezt már megszokhattam ilyen időben, majd' szétrobbant és ez így ment három napon keresztül. Ehhez persze még társul a feszítő érzés is a szemeimben a nyomásváltozás miatt, de túléltem. A vihar tényleg óriási volt, hatalmas fákat kicsavart a szél. Már egészen közel jártam a lakáshoz, mikor elkezdett fújni, viszont már akkor is nagyon erős volt.

Próbáltam dokumentálni az eseményeket bentről, kétszer olyan erősnek kell elképzelni, mint amit a videó képes visszaadni. A lakásban is süvített a szél, rázta az ajtókat és ráadásul a tűzjelző háromszor bekapcsolt, amíg egyedül voltam.

Kedden be kellett mennem a városba, a kis szelet leszámítva jónak tűnt az idő. Tompa fejfájással nekivágtam az útnak, meghívókat vittem néhány céghez. Mikor megérkeztem az első címre éreztem, hogy esik a vérnyomásom, kimegy az erő a végtagjaimból, de valahogy csak összeszedtem magam :) Pár perccel később elkezdett szakadni az eső, persze nálam nem volt esőkabát, így pillanatok alatt bőrig áztam, estére pedig fel is ment a lázam. Viszont szerdán legalább pihenés címen itthon maradhattam :)

13.15-kor sötétség és szakadó eső

 

 

Véget ért a szerencseszériánk, ezen a héten szinte kivétel nélkül mindennap esett, és az előrejelzés szerint ez már így is marad. Az időérzékünk teljesen elveszett, mert legkésőbb délután fél ötkor már sötét van, ezt még szokni kell...

Csütörtökön Katival sütögettem szellemhabcsókokat és szörny-tortát, mert este nála bandáztunk. A sütés után az egyetemre mentem, onnan tovább dánra és onnan vissza Katihoz. Sikerült elmulatnunk az időt este tizenegyig, vagy még tovább is. Másnap kilencre kellett bemennem, meg is állapítottam, hogy ezeket a rövid alvásokat már nem úgy bírom, mint titán koromban... :) Egészen négyig bent voltam, majd Petrával elmentünk Petihez megpihenni, mielőtt belevetettük volna magunkat egy igazi "dánunikumba" :) [:Ha létezik hungarikum, akkor dánunikumnak is kell lennie:] Itt a Karácsonyvárás nem az Adventtel kezdődik, mint nálunk, hanem november elsején, a karácsonyi sör piacra dobásával. Az egész országban mindenhol buli buli hátán, és persze ingyen sör folyik mindenhonnan. Természetesen ebből a mókából mi sem maradhattunk ki. Tele volt a város, és minden szórakozóhely. Ilyenkor az a szokás, hogy az utcán is kocsiból osztogatják a sört, hogy senki se maradjon szomjas. Mikor hazaindultunk és kiléptünk a szórakozóhelyről, alig hittünk a szemünknek. Pár órával korábban még eső esett, akkor meg hó. Csak nem igazi, de nagyon olyannak tűnt elsőre :D

A hétvégét nem is szentelhettem volna másnak, mint a tanulásnak. Vasárnap Petra és Peti jött át, hogy együtt tanuljunk. Főztem, így ötösben ebédeltünk Justinával és Madeanával kiegészülve. Már nem is emlékszem, mikor volt ilyen ebédem. Ízlett az alkotásom, mindenki többször szedett és evés közben csend volt, amik tényleg jó jelek :) Kicsit olyan volt, mint mikor vasárnap együtt ebédelünk otthon. Hiányzott már ez a vasárnapi ebéd életérzés, viszont már nincs is olyan sok hátra, hogy újra átéljem :)

Egy rövid szösszenet

Erre a hétre nem terveztem bejegyzést írni, de már a vasárnapi blogírás lassan olyan szokásommá válik, mint a rendszeres fogmosás.Kiábrándító lehet, mikor azt írom, hogy nem történik semmi különös. Pedig így van. Tanulok szorgosan, aminek remélem meglesz az eredménye, illetve keresem az álommelómat. A korábban említett szórólapozásról még mindig semmi. Elméletileg a dánok még nem voltak képesek kiszámolni, hogy hány darab szórólapot kellene szétvinni a városban, és ezért nincs előrelépés. Ezen a héten kaptam egyébként hideget, meleget. Az egyik nagyon pozitív tapasztalatom, hogy az egyik cégtől kaptam e-mailt, hogy meghosszabbították a jelentkezési határidőt, de hamarosan hallok róluk. Nos, azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy még az első körös interjúra sem fognak behívni és ez az e-mail inkább csak olyan udvariasságból érkezett, mert ilyen a vállalati kultúra. Viszont jól esik, hogy ember számba vesznek. Ugyanaznap jött a kés is a hátamba. Korábban jelentkeztem egy másik szórólapos céghez is, aminek a honlapján külön kiemelik, hogy mennyire jó, hogy nem kell hozzá dánul beszélni. Írtam egy e-mailt, megkérdeztem, hogy megkapták-e a jelentkezésem és lenne-e lehetőség a városban. Pár percen belül kaptam választ, hogy küldjem el az önéletrajzom. Megcsillant a remény apró szikrája, hogy ilyen gyorsan válaszoltak. Átküldtem a hiper-szuper önéletrajzomat, amivel nem órákat, hanem napokat (!) bíbelődtem. Kaptam rövid időn belül újabb választ, hogy jó. Mivel a dánok annyira nem kedvelik az önéletrajzon a képet, már nem is teszek rá. A következő e-mailben képet kértek és megkérdezték, hogy honnan jövök, igaz ez benne van az önéletrajzomban is. Válaszoltam lelkesen, és küldtem képet is, már minden annyira úgy tűnt, hogy sínen van. Azóta viszont semmi reakció, amit azt hiszem vehetek elutasításnak, hiszen egy bizonyos pontig gördülékenyen ment a levelezés. Ez rá is nyomta a bélyegét a csütörtöki hangulatomra, de azóta már túltettem magam rajta. Igaz azt még azóta sem tudtam eldönteni, hogy az arcommal volt-e problémájuk, a származásommal, vagy a kettővel együtt :)

Holnap új nap jön, új lehetőségek, tovább keresek. Én lázban égek, hogy csinálhassak végre valamit. Misem jelzi jobban, hogy vasárnap reggel lelkesen pattantam ki az ágyból, reggelit csináltam és közben azon gondolkoztam, hogy így hétfő lévén mit is kell csinálnom, mivel kezdjem. Majd mikor befejeztem a reggelizést, valahogy bevillant, hogy még hétvége van :) Legalább nem egy órát nyertem a téli időszámítás miatt, hanem egy teljes napot :)

Folytatás

Alig vártam, hogy végre hétfő reggel legyen és telefonálhassak a munka miatt. Az első próbálkozásom nem jött be, csak a hangposta jelentkezett. Pár perccel később újra próbálkoztam, bingó. A megérzéseim félig bejöttek, valóban azért nem kaptam visszajelzést, mert még egyeztettek a megrendelővel. Egyébként félsikernek könyvelem az interjú eredményét. Úgy döntöttek a beszélgetések után, hogy nem egy jelentkezőt választanak ki, hanem többet és letesztelik, hogy ki mennyire bírja a szórólapozást. A jó hír, hogy a tesztalanyok közt vagyok. A rossz, hogy még vannak versenytársak. Nem tudom mi alapján fognak választani, ha mindenki teljesíti a kihívást. Minden esetre remélem, hogy jó pontnak számít, hogy megkerestem őket amiatt, hogy mire számíthatok.
Ezután nem is csináltam más, két napon keresztül csak a beadandómat írtam. Szerdán a csoporttársaimmal befejeztük, és ezzel el is ment a fél őszi szünet. A csütörtök is hasonló izgalmakkal telt, volt egy AIESEC meetingünk az első projektünkről. Ki kell dolgoznunk egy promóciós stratégiát, és kivitelezni. A cél, hogy közel zéró költségvetésből kihozzunk valami kreatívat és figyelemfelkeltőt. Ezenfelül még vannak különböző projektek erre a félévre, amit csoportokban dolgozunk ki és valósítunk meg. Én a University Relations nevű projekten dolgozok, ami nagyjából annyit ölel fel, hogy az egyetem különböző részlegeivel jobban meg kell ismertetni a szervezetet, hogy rajtunk keresztül még több hallgató menjen gyakorlatra. Egyelőre még nincs csoportvezetőnk, hajlok rá, hogy bevállaljam. Ideje lenne tesztelni, hogy mire vagyok képes ezen a téren, itt a remek lehetőség :)
Pénteken a Harry Potter Fesztiválra néztünk ki. Az egész belváros tele volt varázslótanoncokkal és az utcán harcot vívtak a dementorok ellen. Találkoztunk Hagriddal az utcán, betértünk a Foltozott Üstbe egy vajsörre és egy Bagoly Berti féle mindenízű drazséra. A vajsör csalódás volt, rossz receptet használtak, a drazsé meg mindig meglepetés...Ahhoz képest, hogy a fesztivált a 8-12 éves korosztálynak rendezték, mi is jól elvoltunk délelőtt tizenegytől délután négyig :)
Másnap este  pár magyarral közösen császármorzsáztunk és kártyapartiztunk, jó kis este volt összességében, sokat mókáztunk :) És csak csak a szomszédba kellett átsétálnom!
Az ősz visszavonhatatlanul megérkezett. Egyre hidegebb van, egyre több eső esik, arról nem is beszélve, hogy egyre később világosodik és egyre hamarabb sötétedik. Izgi, hamarosan megtapasztalom, hogy milyen is az az igazi skandináv időjárás, biztosan élvezetes lesz. :D

Varázslók harca a belvárosban :)

Beépülve

A héten megkaptam a betegkártyámat és a bankkártyámat, így most már tényleg benne vagyok a rendszerben, hurrááá.

A hétfő nagyon jól indult, tele voltam energiával a vasárnapi futás után, plusz igyekeztem is a legjobb formámat hozni a találkozó miatt. Két magyarral találkoztam, akik Koppenhágában szórólapos vállalkozást csinálnak évek óta, és most terjeszkednek. A feladat röviden: szórólapozás :) viszont az ember, akit most kiválasztanak 2-3 hónapon belül, ahogy a megrendelések száma is növekszik és több szórólapos emberre van szükség, előlép koordinátorrá. Ez a munka maga lenne a tökély, egyelőre persze. A találkozó alatt végig fesztelen tudtam maradni, nem görcsöltem és ezt éreztem is, hogy tetszett nekik. Azt ígérték, hogy hamarosan értesítenek. Utána még volt egy pótórám este nyolcig, eddig még soha nem voltam bent a suliban eddig, bár nem nagy élmény. Másnap reggel ismét futottam a hangulatom megtartása érdekében :) Délután a karrieriroda Állásvadászat Dániában című workshopot tartott. Azt hittem, hogy sok újdonságot már nem tudnak mondani, mert a létező összes weboldalt végigolvastam, és gondoltam az önéletrajzom is tökéletesre fejlesztettem. Tévedtem. Még mindig találtam hibákat, amiket javítanom kellett, de remélem most már jó lesz, mert lassan rémálmaim lesznek a sok önéletrajz és motivációs levél írástól. Este mikor hazaértem bevillant, hogy hétfőn a találkozón elfelejtettem mondani, hogy néha belefér, ha akkor kell dolgoznom, amikor órám van, így hát írtam egy pontosító e-mailt. Titkon reméltem, hogy valami olyasmi választ kapok, hogy hamarosan kezdhetek, erre annyit kaptam, hogy ok, köszi....innentől kezdve szörnyen belassult a hét, és a jókedvem is alább hagyott. Mindig felváltva néztem az e-mailjeimet meg a telefonomat, hogy van-e már valami. Dörzsölgettem a telefonom, mint valami csodalámpást, hogy szólaljon már meg!!! Szerdán volt az első AIESEC-es találkozónk, estig tartott, de legalább elterelte a gondolataimat a várakozásról.Csütörtökön az évfolyamtársaimmal találkoztam, akikkel együtt írunk egy beadandót. Összesen egy oldalt kell megírnom, de szerintem napokon keresztül fogok rajta ülni, mert olyan sok mindent kell benne alkalmazni, és fogalmam sincs hogyan lássak hozzá. Délután volt dán órám is, amit még annyira nem élvezek. Valahogy nem jön át a tanár tanítási módszere, olyan érzésem van hogy három órát elvesztegetek az életemből csütörtök délutánonként. Pénteken részt vettünk egy kísérletben, amit diákok végeznek az emberi viselkedésről különböző szituációkban. A lényeg, hogy a résztvevők cserébe kapnak kuponokat a menzára :D A hétvége eseménytelenül telt, vagy inkább várakozással...Viszont pozitívum, hogy rávettem magam a hajfestésre, mert már nem volt valami jó színben a fejem, és legalább a végeredmény szuper lett :) Az élet apró örömei :) Csütörtök környékén még bealtattam magam azzal, hogy biztosan még egyeztetnek pár dolgot a megrendelővel és már a kész szerződéstervezettel jelentkeznek újra :D Láttam az utánam következő interjúalanyt, és nem volt kifejezetten az az alkat, aki hosszútávon bírná, hogy rója a város utcáit, de még jöhetett utánam ezer jobb jelentkező, viszont éreztem, hogy szimpatikusnak találtak, sőt a végén mondták is. Holnap ennek a dolognak pontot teszek a végére és felhívom őket, hogy mi a helyzet. Folyt. köv.

Róma sem egy nap alatt épült fel

Én is építem a saját Rómámat, és rövid kis számvetés után azt kell, hogy mondjam büszke vagyok az eddigi eredményre. Ha tíz évvel ezelőtt találkozok a mostani énemmel, valószínűleg szemfényvesztésnek hittem volna, ahogy persze mindenki más is. Átlagos jegyek, semmi kiemelkedő versenyeredmény, nehéz bejutás a középiskolába, a gimnázium első félévében közel álltam a bukáshoz matekból... így a környezetem inkább azért drukkolt magában, hogy csak ezt az öt évet csináljam meg valahogy. Végigcsináltam, folyamatosan javuló eredmények, a matek négyest leszámítva csupa ötös érettségi. A javulás magyarázata egyszerű: kitaláltam, hogy a világ legizgalmasabb munkáját akarom végezni, keresztül-kasul utazni a világot, sok idegen nyelvet beszélni (ez mindig is erősségem volt és szerettem) és sok kultúrát felfedezni. Viszont az sem elhanyagolható, hogy stabil háttér és támogatás nélkül nem ment volna. A célok nem változtak, boldog vagyok attól, hogy látom a pozitív változásokat magamon és örülök, hogy ott tartok, amit tizenöt évesen megálmodtam. Az út soha nem volt egyszerű, de ettől kerek az élet. A nehézségek ellenére tetszik, ahol most járok és nem érdekel, hogy milyen akadályok jönnek, mert úgyis én leszek az erősebb! :)

Már több, mint egy hónapja itt vagyok és száz százalékban megszoktam mindent, még a mindennapos biciklizést is. A mai napig nagy dilemmában voltam az edzéssel kapcsolatban. Azon morfondíroztam, ha biciklizek miért is csináljak mást, ugyanakkor, ha edzek a biciklizés gyorsabban mehet. Ma megkaptam a választ. Ragyogó napsütés, és legalább 16 fok volt, így kimentem futni az egész hétvégés magolás után. Nos az indulás szörnyű volt, alig bírtam emelni  a lábaimat. Olyan volt, mintha két betontömböt próbálnék mozdítani. Fokozatosan javultam, de azért még nem olyan, mint valaha volt. Tehát a válasz határozott igen, kell edzenem. És nem csak azért, hogy jó formában legyek, hanem mert szimplán felszabadítja a boldogság hormonokat, plusz javítja az immunrendszerem, ami még később nagyon jól fog jönni.

Ez a hét szuper volt. Hétfőn magyar est keretében vacsoráztunk együtt majdnem húszan. Mindenki sütött-főzött, én palacsintát csináltam egy egész hadseregre valót, de elfogyott :) Voltunk állásbörzén, otthagytuk az önéletrajzainkat annyi helyen, amennyin csak tudtuk. Rábukkantam egy remek cégre, akiktől már kaptam visszajelzést, hogy hamarosan jelentkeznek. Mondanom se kell, hogy legalább egy félnapot töltöttem a motivációs levelem megírásával ismét, de még így sem fűzök hozzá sok reményt. Persze, ha én lennék, akit választanak, akkor az olyan WOOOOOOW lenne!!!! Hétfőn egyébként megyek egy munkamegbeszélésre, de kerestem már elégszer állást, így már megtanultam, hogy jobb ezt hideg fejjel megközelíteni, még akkor is, ha már nagyon szükségem lenne rá. Szóval megint csak arra szeretnék kilyukadni, hogy nem élem bele magam semmibe, ha sikerül az nagyon jó, ha nem, akkor meg tovább kell keresni. Igazából ez mindig is így volt, csak elszoktam ettől.

A héten találkoztam a diáktanácsadómmal is, akinek az e-mailjére azt hittem, hogy állásinterjú :) Körbejártuk a gyakorlat kérdését, arra jutottam, hogy nem megyek másik országba, mert ha belegondolok elég nagy macera lenne egy újabb külföldre költözés, viszont júliustól átmegyek Koppenhágába minimum egy évre. 

Csütörtökön volt az első dán nyelvórám, így hivatalosan is belekezdtem az ötödik idegennyelvembe :) A nyelvtan elméletileg egyszerű, de az írás és kiejtés köszönőviszonyban nem állnak egymással. Ezt még valahogy dekódolni kell, nehéz a kiejtés. Az óra este nyolcig tart, tökéletes! Utána lehet menni bulizni :D és mentünk is :)

Szokás szerint tanulok, tanulok, tanulok és ha nem lenne elég, még elkezdtem egy hathetes online kurzust is, ami kapcsolódik a szakomhoz.Eljött az a pont is, hogy egyre kevésbé fáraszt le a tanulás és sokkal többet bírok egyhuzamban végigolvasni. 

Azt hiszem Csipkerózsika álmomból kezdek felébredni és minden kezd kicsit jobbá válni, csak türelem kell, hiszen tudjuk, hogy

 

Motiváció és lendület

A kétségbeesett jajjj, de nehéz a munkakeresés hangulat után igyekeztem erőt gyűjteni és átformálni a negatív hullámokat pozitívra, hiszen eddig is a végtelen optimizmus vitt előre. Hétfőn már lendületesebbnek is érzetem magam, talán annak is köszönhetően, hogy vasárnap este rátaláltam erre :)

Így bele is vetettem magam már reggel igazán az önéletrajzom "átdánosításába", ami a Word szerint 202 percembe került, persze ebben benne vannak a nyújtózkodásra szánt percek is. Utána pedig motivációs levelet írtam, ami csak 114 perc volt, viszont nem nagyon álltam meg közben pihenni. Részletes információt kerestem hotelekről, hogy miért is pont hozzájuk szeretnék menni. Miután befejeztem persze el is küldtem először egy helyre, aminek a honlapján ott is van, hogy szívesen fogadják a jelentkezéseket akkor is, ha éppen nincs üres pozíció. Ahová ezt írták persze semmilyen HR-es címet nem adtak meg, úgyhogy választhattam, hogy vagy a recepció címére küldöm vagy egyből a szállodavezetőnek. Persze az utóbbit választottam, a recepción úgyis egyből kitörlik az ilyen e-maileket. A pozitív hangulatot az is fokozta, hogy már reggel 10 óra előtt csengettek és meghozták a csomagomat otthonról, tele minden jóval :) A hazai ízek mindig akkor hiányoznak, amikor nem kaphatja meg az ember...
Kedden a lelkesedés nem hagyott alább, közben tanultam ezerrel és kaptam egy e-mailt is napközben, ami nagyjából így hangzott:
"Szia,
Természetesen segítek neked, gyere kedden az irodámba 10-12 óra között."
Tesséééék? Ez ennyire könnyen ment, és megérte a sok gondolkodás a motivációim részletes kifejtéséről? Úgy tűnik!! Vagy mégsem? Sok lelkendezés és ugrándozás után a lakótársaimmal, visszaültem a géphez, hogy válaszoljak. És akkor a szemembe tűnt, hogy hoppácska...ez egy másik, kb. 2 hete írt e-mailre jött válasz a Student Advisor-omtól (diák tanácsadó) a gyakorlattal kapcsolatban :D Hmmm végül is már erre a válaszra is vártam, csak valahogy rosszkor érkezett :D Viszont az pozitív, hogy időben észrevettem, így kedden legalább jó helyre fogok menni és nem "állásinterjúra" :D
A szociális életem tekintetében azt hiszem mérföldkőhöz érkeztem csütörtökön. Délután Leával tárlatvezetésen voltunk a Brandts Múzeumban, szörnyű volt. A kortárs művészetet továbbra sem értékelem sokra és ezután meg pláne nem is fogom. Mitől művész az, aki műanyag szemeteket meg limlomokat szed össze és egymásra teszi őket, majd belemagyarázza, hogy ezzel a mai társadalmi problémákat fejezi ki? Ezután szerencsére jobbra fordult az este. Átmentünk a Student House-ba, ahol az egyetemisták szoktak lógni, tanulni. Újabb embereket ismertünk meg, dumáltunk és végül továbbmentünk szórakozni! Ez most szerencsére nem alakult át várjunk a buszra hajnalban és tanulmányozzuk a részeg dánok viselkedését című sztorivá. Hajnal háromig simán bírtuk, közben persze átfutott az agyamon párszor, hogy vajon biciklivel fogok-e hazaérkezni vagy sétálnom kell. Már jó pár embernek ellopták a biciklijét, de remélem ebből kimaradok. Szerencsére sértetlen állapotban ugyanott találtam, ahol hagytam és fél négyre már haza is tekertünk. Pénteken pedig simán beértem délre az órámra. Az egyetemről egyenesen a városba mentem, ismét a Student House-ba, mivel Ki a szomszédod? című partink volt, hogy megismerjük jobban egymást. jól sikerült összességében, de utána a koncertről, amin maradhattunk volna, inkább távoztunk. Valahogy nem jött be a Kristal and Jonny Boy nevű formáció előadása. Hogy miért nem? Ezért:

 Hétvégén végre eljutottam a helyre, amire már otthon is rápörögtem: az Egeskov kastélyba! A hideget leszámítva, napos időnk volt szerencsére, mert egyébként nem lett volna olyan jó élmény. A kastély körül meseszép kert van, tele labirintusokkal. A lakásból Justinát leszámítva mindannyian ott voltunk, és kifejezetten örülök neki, hogy végre gyarapodnak közös élményeink. Hárman azt hiszem egy hullámhosszon mozgunk, minden kezd egyre jobban alakulni, tervezgetjük a közös programokat. Mikor hazaértünk közösen csináltunk vacsit, utána együtt ettünk. Igazából ez volt az első, de remélhetőleg nem az utolsó ilyen alkalom.

Ezt a hetet igazán szerettem, mert ilyen sok jóban volt részem végre, és egyre több jön. A következő hét is tartogat néhány kellemes élményt, az első dán órámat és persze folyamatos álláskeresést. A legfontosabb és egyben legnehezebb az optimizmus megtartása, anélkül nincs előrelépés.